Szólok a segítőmnek, hogy vitessen engem otthonba. Eddig bírtam elviselni anyám idegbetegségét. Tegnap elkezd mocskolni és leszólni engem, sokszor mondtam neki szépen, hogy fejezze be.

Nem tette, majd a sokadik kérésem után megszólaltam: Fogd már be a pofádat

Nem tette. Majd megvárta, hogy lefeküdjek, védtelen legyek. Elkezdett kiabálni velem, majd belém talpalt és elkezdte dobálni a lábaimat. Pár éve eltörte a lábujjaimat, a padlóhoz vágta a lábaimat.

Ez ő! Más nem láthatja az idegbetegségét, kétszínű. Most engem okol mindenért és csapkod.

Ezeket akkor se érteném tőle, ha gyilkos lennék.

A lélek nyelve a betegség és ő pont a lelkemet gyilkolja.