Várt... várt... várt...

Majd újra nyelt, de utoljára. Megfeszült az egész teste, nem küzdött már. Elfogadta azt, amit várt már régóta. Régebben próbált küzdeni, de megbékélt az elmúlással, a harccal csak fájdítaná. Elszomorodott a tudattól, hogy néhány ember pénzéhsége okozta a halálát, de már azokra se gondolt, már csak a szép létezett. Néhány pillanat már csak és utána vége. Mosolygott, boldog volt. Érezte, ahogy elgyengül és kezd magára maradni a teste. Évek szenvedése van mögötte, végre megszabadult. Elment...