Egyenesen a napjaimról

egy kedves SM beteg ismerosom irta levelbe:

Nemrég értem haza... nem sok értelme volt megint...
Említettem az orvosnőnek, h mit tud arról hogy itthon is lesz CCSVI kezelés... Elmondtam, h rajtad mennyit segített ez a kezelés, mennyit javultál.
Erre ő meg elkezdett hablatyolni, h ilyen hülyeségeket ne mondjak, mert nem segít az emberen, csak felesleges pénzkidobás, kockázatos, stb.
Erre én meg felháborodtam, eddig mindig 1 visszahúzódó betege voltam, aki nem mert neki szólni semmit (amúgy is rosszkedvem volt), de most nem sunyiskodtam és beolvastam neki. Ja meg azt is h hogy bánt veled a neurológusod, h mért kellett férre kezelnie téged és hagyni h miatta majdnem meghalj és h merte megkérdőjelezni a végzettséged? És mondtam neki hogy én továbbra is hiszek a te további javulásodban.
Erre már nem tudott mit mondani.

Én sohasem kérdőjeleztem meg a véleményed a magyar neurológusokról, mert tudom h milyen emberek... meg én azt sem bíráltam soha, amilyen gyógymódot választottál, mert helyesen döntöttél. Csodáltam mindig a kitartásod.