Köszönöm Anyum!

Hogy 34 évesen soha nem éreztem azt, hogy az anyám vagy.

Hogy, ha nem tetszett az neked, amit mondok vagy teszek, nekem jöttél és ütöttél.

Hogy annyi mindent adtál lelkileg.

Hogy nem vagy önző.

Hogy megszültél és megöltél.

Hogy segítesz most is, mikor haldoklom.

Hogy otthonba adsz.

Hogy minden rosszért engem  okolsz.

Hogy mindig egyenes és őszinte vagy mindenkivel.

Hogy engem okolsz a férjed haláláért (együtt voltam vele évi max. 1 órát, míg Te napi 24 órát, amiben elég sokat üvöltöttél vele).

.

.

.

Köszönöm

Szerinted én egy önsajnálkozó mocsadék vagyok. Ok! Mától nem eszek és nem iszok.

---------- Továbbított levél ----------
Feladó: Szekeres Attila <szekeres.attila@gmail.com> 
Dátum: 2013. július 16. 17:40 
Tárgy: Re:
Címzett: Magdaléna Barócsi <barocsimagdolna@gmail.com>
addig ne bants
2013. július 16. 17:39
Szekeres Attila írta, <szekeres.attila@gmail.com>:
par napot birj meg ki

És közölte előtte, hogy undorodik tőlem.